Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-05-01 / 3. szám

SZOMBAT, MÁJUS 25.

Olvassuk: Lukács 17:20—24.

»Krisztus Jézus... mikor Istennek formájában vala, nem tekintette ragadománynak azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, — szolgai formát vévén föl.« (Fii. 2:5—7.)

Kierkegaard Sörén, hogy megértesse velünk: mit jelent Isten szeretete, elmondja egy király történetét, ki vállalta a paraszti-sorsot, mert szeretett egy parasztleányt.

A király nem akarta kiragadni a leányt környezetéből, melyben az boldog volt. Sem nem akarta csupán megjátszani a szolga szerepét. Jöhetett volna királyi díszében, tiszteletet s hódolatot követelve, de ő nem ezt akarta. Ezért kellett paraszti sorba ereszkednie alá s úgy élnie, mint egyszerű paraszt, vállalva ennek minden velejáró terhét.

Megváltónk szolgai formát öltött magára. Mikor azt kérjük, hogy »jöjön el a Te országod« — azért imádkozunk, hogy Krisztus szelleme és gondolkozása lakozzék bennünk. Az Ő királysága, miért imádkozunk, már ott van, ahol megmutatkozik a szeretet, mint legfontosabb ható erő cselekedeteinkben és a mi mindennapi életünkben.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk Istenünk! Ki magad vagy a szeretet, hálát adunk Neked, hogy minket szent Fiaddal kegyelmed örököseivé tettél. Segíts, hogy életünkben Krisztus legyen nyilvánvalóvá, kiben felkínáltad szeretetedet minden embernek. Jézus nevében. Ámen.

— A Krisztus nevében teljesített szolgálat másokat felemel, Istent megdícsőiti és örömet hoz annak, aki szolgál. — Nelson K. Marjorie, Washington

27