Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, JANUÁR 13.

Olvassuk: I. Thessalonika 1:2—10.

»Ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket. És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, amelyeket kértünk ő tőle.« (I. János 5:14,15.)

Egy szüleitől távol élő fiatal* tanítónő úgy érezte egyszer, hogy Isten így szól hozzá: »Bárki tanítóvá lehet, aki csak akar. De kevesen vannak azok, akik Értem akarnak dolgozni.Menj keresztyén egyetemre és készülj fel az én munkámra.«

Megpróbálta, hogy e szavakra ne figyeljen és azoknak ellenálljon. Igyekezett elfelejteni Isten hívását. De szívében nem volt béke. Két hónapon át nem tudott rendesen aludni.

Aztán megtudta, hogy három nő minden reggel együtt imádkozott, különösen őérette! Milyen új örömmel és erővel töltötte el az érette való imádkozásnak ez a híre! Most már értette, hogy miért nem tudott aludni. Amint elhatározta, hogy Isten hívását elfogadja, megnyugodott. Hitte azt, hogy Isten hordozni fogja az ő életét, amint magát teljesen átadja az ő szolgálatára.

Én voltam az a tanítónő, aki oly mélyen megtapasztalta a másokért való imádság erejét.

IMÁDKOZZUNK: Szerető mennyei Atyánk, hálásak vagyunk a Te akaratod szerint való imádságok meghallgatásáért. Szívünk arra vágyik, hogy engedelmeskedjünk Neked. Segíts abban, hogy magunkat Neked szenteljük és fokozott mértékben imádkozzunk másokért. Megváltónk nevében kérünk, Ámen.

— Istennek adom magam, hogy életemmel azt tegye, amit Ő akar. —

Eiulo Kyoko, Japán

15