Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-05-01 / 3. szám

SZERDA, MÁJUS 1.

Olvassuk: Jakab 4:7—10.

»És azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámasztatott.« (Kor. II. 5:15.)

Jubileumi évet ünnepelt Izrael. Ez alkalomból egy szolga állt csendesen ura előtt, várván a megigért felszabadítást. De ez a rabszolga meghatódottan így kezdett beszélni: »Én nem akarok szabad lenni. Én szeretem mesteremet és az ő szolgálatában akarok maradni egész életemben.«

A mester meghatódottan lukasztotta ki a rabszolga egyik fülét. Ez azt jelezte, hogy ez a személy mesterének engedelmes szolgája. Ugyanígy a lukasztott fül azt is bizonyította, hogy ez az ember nem volt rabszolga többé, hanem szeretetből szolgált.

Tarzusi Saul Jézus Krisztus szeretet-szolgája lett, földreborulva a damaszkuszi úton, szolga a Jézus érdeméért. Ez a magyarázata a kimeritő utazásoknak, a philippi-i börtönben felhangzó énekeknek, a tenger ezer veszélyével szembeszálló bátorságnak 'és Jézus evangéliuma haragos ellenzőivel való szembeállásnak.

Nem volt Pál szabad égő szeretetének kötelékében? A házassági fogadalom szavai megkötöttséget jelentenek az egymást szeretőknek?

IMÁDKOZZUNK: Oh Mester, minthogy én szeretlek, visszarakom a Te akaratod elleni lázadásaimnak kardját. Adj nekem megbocsátást, ha ma engedetlen lennék bármelyik parancsolatod iránt. A Krisztus nevében kérlek. Ámen.

— Ma én a 'következőiket irom minden kötelesség, követelés és tanulni való fölé: »A Jézusért.« —

Laura Trachsel, Taiwan

3