Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ, ÁPRILIS 29.

Olvassuk: Cselekedetek könyve 16:25—34.

»Éjféltájban Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőítvén az Istent. A foglyok pedig hallgatják őket. (Cselekedetek 16:25.)

Pált és Silást megkorbácsolták, megrugdosták, és börtönbe zárták. Lábaikat karókhoz kötötték, hátukat fájdalom hasogatta. Azonban nyomorúságuk ellenére is tudtak imádkozni és énekelni az Istennek. Megmaradt hitük, amit a börtön mélyén énekben fejeztek ki.

Wesley Jánosnak a követőit a XVIII. században csak úgy hívták, hogy: »az éneklő madarak fészke.« Énekeik a bebörtönzések, megkövezések idején születtek leginkább. Nelson János a híres vándor prédikátort kigúnyolták és bebörtönözték. Éjszakának idején barátai egy lyukon adták be neki az élelmet, a vizet és a gyertyát. És ilyenkor egész éjszaka énekelt.

Milyen különleges a keresztyén hit. A legszebb, a legdrágább énekeket éppen akkor, termi, amikor üldözik, amikor bántalmazzák, amikor a sötétség órái eljöttek.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, add nekünk azt a hitet, amelyik a bánatok és a nehézségek közepette is tud énekelni és imádkozni. Áldj meg minket a Te megváltói szerelmeddel, ami múlhatatlan örömöt szerez nékünk. Ámen.

— Csak Krisztus adhat fényt a sötétség idején. —

Irvin Dániel, Ontario

62