Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-03-01 / 2. szám

PÉNTEK, ÁPRILIS 26. Olvasuk: Máté 25:31—40. »És szemeiket reá vetvén a tanácsban ülők mind­nyájan, olyannak látták az ő orcáját, mint egy angyal­nak orcáját.« (Csel. 6:15.) Egyik barátunk, akinek az arcán állandóan ragyo­gott a krisztusi szeretet, érdekes történetet mondott el. Ármint, egy nagy városnak azon utcáján ment végig, ami tele volt emberi nyomorúsággal. Menet közben egy részeges ember állította meg és így szólt néki: »Uram tudna nekem mondani egy kedves szót?« Kiül-é az arcunkra az bátorító kifejezés, ami által megállítanak bennünket egyikét vigasztaló szóért? Vagy mások is látják, hogy mi magunk is csak saját problé­máinkkal vagyunk elfoglalva? Nap, mint nap számtalan ember jár az útcákon, akiket a nyomorúságos állapot­­tukból egy mosollyal, egy jó szóval ki lehetne emelni. Amikor az ítélkezés napja eljön, Isten nem ezt kér­dezi, »hogy nagy dolgokat csináltál-é«, vagy »százakat hoztal-é az Ő országába?« Nem. Ő azt kérdi majd, hogy csináltunk-é valami kedveset? Az éhezőnek ad­­tunk-é, a beteget meglátogattuk-é, a ruhátalant felöl­­töztettük-é, a börtön lakót felkerestük-é, az idegent köszöntöttük?« IMÁDKOZZUNK: Szerető Atyánk. Oly könnyű számunkra elfeledni azokat megtenni, amiket meg tud­nánk cselekedni. Tudatosítsd bennünk a cselekvés lel­­kületét azok felé akik távol vannak tőlünk. Segíts ben­nünket, hogy szolgálhassuk őket szeretettel és megér­téssel. Megváltónk nevében kérünk. Ámen. — Arcunk beszél-é arról, hogy mi hajlandók va­gyunk mások segítségére is? — Willis Ii. Grace, Florida 59

Next

/
Thumbnails
Contents