Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-03-01 / 2. szám

CSÜTÖRTÖK, ÁPRILIS 18.

Olvassuk: I Péter 2:19—25.

»A minden Kegyelemnek Istene pedig, Aki az Ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, akik rövid ideig szenvedtetek, Ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosokká. (I Péter 5:10.)

Megpróbáltatások nélkül nem növekedhetünk fel a tökéletesség magaslatáig. Húsvét üzenetéhez szervesen hozzátartozik az is, hogy bármily körülmények között is legyünk, mégis lehetséges számunkra az új élet.

Volt egyszer egy ember, akit nagyon meglátogatott a balsors. Egymás után elveszítette a házát, munkáját, a fiát is eltemette — és végülis még a felesége is ott hagyta. Nem maradt neki semmije sem, csak a hite.

Egy napsütötte reggelen egy épülőfélben lévő templom mellett sétált el. Kicsit hátrább az egyik munkást észrevette, amint az ott vésegette az egyik gránitkövet. »Minek az?« — kérdezte az emberünk. »Tetszik látni odafent a toronyban azt a hézagot? Oda lesz ez, miután levésem róla a felesleget.«

Ezzel a válasszal Isten fényt hintett annak az embernek a szívébe. Rajta is kell hogy a sors vésője lefaragja az oda nem illő felesleget.

IMÁDKOZZUNK: Óh Urunk, növeljed kicsinyke hitünket, hogy erősek lehessünk a nehéz próbák országutján. Jézusunkért, Ámen.

— Elég neked az én kegyelmem. —

Zehring W. János, Pennsylvania

51