Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-03-01 / 2. szám

VASÁRNAP, ÁPRILIS 14.

Olvassuk: Máté 28:1—10.

»Nincsen itt, mert feltámadott, amint megmondta. Jertek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt az Ur.« (Máté 28:6.)

Jézus lepecsételt sírja az ember elveszett reménye volt két napig. A harmadik reggel az üres sír az ember megújult reményének jelképe lett. Jézus egész élete és minden cselekedete ekkor nyert értelmet.

Jézus tanítványai a fájdalom mélységéből az öröm magasságába szárnyaltak, vereségük győzelemmé magasztosult. A feltámadás bizonyosságot adott. Világossá lett előttük, hogy ők feltámadott Krisztust, élő Urat szolgálnak. Hitük meggyőző erejével és a Szentlélek hatalmával sokakat meg fognak nyerni Krisztusnak.

Századokon keresztül minden húsvét reggelen az egész földön visszahangzik az örömkiáltás: feltámadott! Semmi más nem tud ennek a nyugtalansággal és viszállyal telített világnak reménységet adni. Nyugalmat és derűt ad mindazoknak, akik megfáradtak bűneikben, akik csalódtak az életben, ha odaszánják magukat hitben a feltámadott Krisztusnak, az egyetlen Megváltónak.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, köszönjük Neked a húsvéti üzenetet, a bűnből és halálból való megváltást, amit Fiad az élő Krisztus által ajándékoztál nekünk. Az Ő nevében adunk hálát Neked. Ámen.

— A mester nem halott; Ő élő Ur. —

Johns R. M., Alberta, Kanada

47