Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-01-01 / 1. szám

HÉTFŐ, JANUÁR 8.

Olvassuk: Apostolok Cselekedete 20:28—38.

»Hozzá könyörögsz és meghallgat téged és lefizeted fogadásaidat.« (Jób 22:27.)

Éveikkel ezelőtt a Fiji szigetek egyikén járványos betegség dühöngött. A nagy csapásban a sziget lakossága a Biblia Istenéhez fordult segítségért, noha csak anynyit tudott róla, hogy Jehovának hívják. De felmerült a kérdés, hogy ki fordulhat a Jehovához, mert a régi vallásgyakorlat szerint az istenekkel csak a papok beszélgethettek. A nép az egyik pogány paphoz fordult, hogy tolmácsolja beszédüket a Jehovához. Ez a pogány pap a nép megbízását elvállalta s az egyik vallási ünnepségen imádkozott a Biblia Istenéhez: »Jehova, aki Ur vagy, íme a Te néped. A Te néped imád Téged. Én nem imádlak, mert nekem más isteneim vannak. De mert ez a nép bízik Benned, vedd le róla a csapást és áldd meg őket a Te hűségeddel, a Te gazdagságoddal.«

Isten meghallgatta ezt az őszinte könyörgést, ami a nép Benne bízó szívéből áradt feléje. Megnyitotta feléjük kegyelmét és szeretetét. Majd keresztyén miszszionáriusokat küldött hozzájuk, hogy rajtuk keresztül megismerhessék Jézus Krisztust.

IMÁDKOZZUNK: Óh, Atyánk, add, hogy imáinkban ne csak magunkra gondoljunk, hanem másokért is imádkozzunk. Ingyen kegyelmedből bocsássad meg bűneinket. Áldj meg bennünket, hogy utaink a Te utaid lehessenek. A Jézus nevében, Ámen.

— Amikor imádkozunk, Isten szívünk szándékát nézi. —

Ohillote Russell Q., Tennessee

10