Csendes Percek, 1967 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1967-01-01 / 1. szám

SZERDA, FEBRUÁR 22. Olvassuk: Jakab 5:7—16. »Váltjátok meg azért egymásnak bűneiteket és imádkozzatok egymásért.« (Jakab 5:16.) A nácik által 1945-ben megölt Dietrich Bonhoeffer lelkész beszélt a mások meghallgatásának fontosságá­ról. Azt mondta, hogy »nehéz olyan fület találni, mely embertársait meghallgatja. Ilyet nem sokat lehet a ke­resztyének között találni, mivel ezek mindig akkor be­szélnek, amikor figyelni kellene;« és így folytatta: »Aki nem figyel felebarátja beszédjére, az hamarosan Isten beszédére sem fog figyelni.« A figyelés igen fontos része az úrvacsorának is. Szívünkkel kellene figyelni egymásra, ahelyett, hogy elítélnénk vagy vádolnánk felebarátainkat. Mindnyájan bűnösök vagyunk, de vonakodunk ezt beismerni. De hogyan is tudunk úrvacsorát venni, ha nem valljuk meg bűneinket, ha nem vagyunk megbocsátok és ha nem tudunk megértéssel hallgatni másokat? A szentek — a szó bibliai értelmében — nem tökéletes emberek, hanem lelki növekedésben lévő keresztyének. IMÁDKOZZUNK: Drága Atyánk, segíts minket ab­ban, ne csak kérni tudjunk Tőled, hanem hallgatni is tudjunk Reád. Taníts minket szeretetben elviselni má­sokat. Amikor úrvacsora vételünk alkalmával, bűneink­ről vallást teszünk, mi is tudjunk megbocsátani mások­nak, hogy így velük együtt közelebb jussunk Tehoz­­zád. Vedd el tőlünk az ítélkezés lelkét. Add, hogy növe­kedhessünk a Te kegyelmedben. A Jézus érdeméért. Ámen. — Jézus nem csak beszél hozzánk, hanem meg is hallgat bennünket. — Barton Amy, FSA 55

Next

/
Thumbnails
Contents