Csendes Percek, 1967 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1967-01-01 / 1. szám

SZERDA, FEBRUÁR 8.

Olvassuk: Zsidókhoz 10:1—10.

»Azért a világba való bejövetelekor így szól az Ur: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem.« (Zsidókhoz 10:5.)

A Zsidókhoz írott levél megmagyarázza, hogy mi a különbség az Ó-Szövetség és az Uj-Szövetség áldozati rendje között. Az Ó-Szövetségi időszakban évről-évre újból és újból felajánlották az áldozatokat. Az Uj-Szövetségi áldozat Jézus Krisztus, Aki a Golgotán egyszersmindenkorra feláldozta Önmagát és ez az áldozat elegendő minden ember számára.

Amint mai igénk szavait olvasom: »Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem« — azokból azt sejtettem, Jézus azt mondotta, hogy Isten nem kíván égőáldozatokat, sem javainkból adott ajándékot. Ő azt akarja, hogy önmagunkat adjuk Neki.

Természetesen, sokkal könnyebb javainkból adni, mint önmagunkat. Azonban semmiféle ajándék, még a legbőségesebb sem, elégítheti ki mennyei Atyánkat. Ő bennünket kíván, bűnbánó, megtért bűnösöket, akik az Ö akarata szerint kívánnak élni, készséges és alázatos engedelmességben.

IMÁDKOZZUNK: Örökkévaló Atyánk, segíts minket, hogy felajánlhassuk Neked azt az áldozatot, amit a legjobban óhajtsz — önmagunkat. Add, hogy szüntelenül Rád gondoljunk, Veled beszélgessünk, oda menjünk, ahova Te irányítasz bennünket és Neked dolgozzunk, amikor erre alkalom kínálkozik. A mi Urunk, Jézus Krisztus nevében, Aki életét áldozta fel érettünk. Ámen.

—Azt az ajándékot adom Istennek, amit Ő a legjobban óhajt - Önmagamat.— Rogerson Doris, Ausztrália

41