Csendes Percek, 1967 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1967-01-01 / 1. szám
KEDD, JANUÁR 31. Olvassuk: Cselekedetek 9:1—8. »Saul, Saul miért üldözöl engem? És így felelt: Kicsoda vagy Uram. Ő pedig ezt mondta: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.« (Ap. Csel. 9:4—5.) A tarsusi Saul lehet, hogy már akkor hallotta Isten hívását, amikor végignézte István diakónus megkövezését és halálát. Yalószinüleg, hogy már Tarsusban, barátai révén is szólt hozzá Jézus; erre utal a Római levél 16. részének 7-ik verse. Saul harcolt e hívás ellen és megpróbálta semmibe venni azt. Ma is nagyon sok ember ellene áll Jézus hívásának; rugódoznak az ellen, hogy adják át neki életüket. Lázadoznak ama szeretet és üdvösség ellen, melyet Ő felajánl és harcolnak saját jobb meggyőződésük ellen is. Amikor meghalljuk Isten hívását és visszautasítjuk azt, ez számunkra boldogtalanságot, tartalmatlanságot és veszteséget jelent. Amikor azonban elfogadjuk Isten megbocsátó szexetetét és Krisztusban átadjuk magunkat Neki, múltúnkra fátyolt borít és kitárul előttünk az a fényes jövő, amely Isten országában vár reánk. IMÁDKOZZUNK: Atyánk, nyisd ki szemünket, hogy láthassuk magunkat úgy, ahogy Te látsz minket. Bocsásd meg, ha nem látjuk meg szeretetedet és velünk való törődésedet. Erősíts meg, hogy engedelmes gyermekeid lehessünk és elmondhassuk, a Te akaratod él és munkálkodik bennünk. Krisztusunk nevében kérünk. Ámen. — Ismét elutasítod Isten hívogatását? — Mather S. Jakab, Ceylon 33