Csendes Percek, 1967 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1967-09-01 / 5. szám

OKTÓBER 24, KEDD.

Olvassuk: Ézsaiás 41:14—20, Máté 17:14—20.

__»Hegyeket csépelj és zúzz össze és a halmokat

pozdorjává tegyed.« (Ézsaiás 41:15.)

A fenti szavak leírójának nem volt tudomása a Bolíviában és Peruban elterülő Alttiplano fennsíkról, sem pedig a délamerikai Andezek feltornyosuló, hóborította hegy csúcsairól. De ha tudomása is lett volna ezekről, bizonyára akkor sem változtatta meg a leírt szavakat.

A próféta látta népét, amint ősi módon csépelte a búzát, cséphadarókkal levegőbe szórva, hogy a szél elvigye a pelyvát. — Képzeletében népét is úgy látta, amint Isten segítségével hegyeket morzsol szét, hogy minden emberi szükségletet kielégítsen és megalapítsa az igazság uralmát.

A szétmorzsolni való hegyek között vannak a megpróbáltatások, a kín, a baj, a gonosz cselekedetek és helytelen gondolkodás és végül azok a hegyek, melyek türelmünket és szeretetünket próbálják meg.

Isten azért próbál meg bennünket, hogy lássa, megteszünk-e mindent, ami tőlünk telik, hogy ezeket a hegyeket lefaragjuk. És legyen a mi feladatunk kicsiny vagy nagy ebben a tekintetben, nekünk mindenképpen szükségünk van arra az erőre, képességre és bizonyosságra, amelyet egyedül Isten adhat nekünk.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, Atyánk, köszönjük a Te régmúlt időkben élt szolgáidnak meglátását, hogy mik azok a munkák, amiket el kell végezni és köszönjük, hogy meghallották a Te szolgálatra hívó szavadat. Megváltónk nevében, Ámen.

— Amikor Isten szolgálatára szánjuk el magunkat, Ő mindig azt mondja: »Ne félj, én megsegítelek.« —

Hallett J.A., Panama

56