Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-03-01 / 2. szám

Olvassuk: I. János 3:1—10.

»Csalárdabb a szív mindennél és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?« (Jeremiás 17:9.)

A nagy filozófus, Schopenhauer szerint a szívből gyűlölet árad, az észből megvetés — és egyik érzésnek sem vagyunk ura teljesen. Megdöbbentően igaz és kijózanító különösen megállapításának a második része. Tévedünk, ha azt hisszük, hogy érzelmeinket teljesen mi irányítjuk és nincsen szükségünk Isten kegyelmére ahhoz, hogy szívünket a gonosztól tisztán tartsuk. Az emberi szív és az emberi ész véges. A baj tehát kezdődik, amikor teljesen a szívünkre és az éretlmünkre bízzuk magunkat.

Ez történt Simon Péterrel, amikor magabiztosan kijelentette, hogy kész Jézussal börtönt viselni, sőt még a halált is elvállalni. Jézus azonban jobban ismerte őt, mert amikor jött a próbatétel, Péter valóban elbukott — csak Isten könyörületes kegyelme állította őt ismét talpra.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, a zsoltáríró szavaival könyörgünk: »Vizsgálj meg engem« és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útjain!? A mi Urunk Jézus Krisztusért kérünk, hallgass meg könyörgésünkben. Ámen.

— Szüntelenül Isten megtisztító és megújító kegyelmét keresem. —

Mary Beth Mantell (Porto Rico)

PÉNTEK, MÁRCIUS 25.

27