Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-03-01 / 2. szám

»Ne vess el engem a te orcád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem.« (Zsolt. 51:13.)

Augusztinuszról mondja a legenda, hogy egy éjjel megpróbálta leírni Vallomásait. De amikor utána elolvasta, nem volt vele megelégedve. Végül így imádkozott: »Én Istenem! Hát mondhat-e többet egy lélek annál, hogy: kegyelmezz nékem!?«

Valóban nem ez-e a helyes út? Megtérni Istenhez! Nem a megtérés kérése a valódi imádság? »Isten könyörülj rajtam, bűnösön!«

Nem könnyű megtérni; belemarkol ez lényünk legbelsejébe. Korunkban olyan ó-divatúnak tűnik a megtérés. De, ahogy mondotta valaki: »Addig, míg a bűn nem megy ki a divatból, a megtérés sem!«

Megtérés: sokkal több, mint kiábrándulás a bűnből. Thilicke Helmut emlékeztet, hogy a megtérés mindenek felett: »Honvágy! Nemcsak elfordulni valamitől, hanem indulás hazafelé.«

Megtérés: odaállás Atyánk elé, elvenni tőle ajándékát az Ő Fiában. Megállani a Golgotán, hogy meglássuk bűneinket és megutáljuk bűnös voltunkat. S ez utóbbihoz elég, ha elfordulunk attól s odamenekülünk az Atyához.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, támassz bennünk őszinte bűnbán\atot. Hadd forduljon életünk igazán Feléd s gondolatainkat vezérelje a Te jelenléted. Jézus Krisztus, a mi Megváltónk érdemééért. Ámen.

— A megtérés igazsággal kezdődik —igaz, hogy

bűnösök vagyunk! —

C. Neil Strait (Illinois)

HÉTFŐ, MÁRCIUS 14.

Olvassuk: Zsoltárok 51:10—14.

16