Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-03-01 / 2. szám

PÉNTEK, MÁRCIUS 11.

Olvassuk: Zsidókhoz 9:24—28.

»Nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.«

(Zsidókhoz 4:15.)

Fijamcis J. McConnel egyszer ezt mondta: »A bűn jelenléte iránt az a lélek a legérzékenyebb, aki a legszabadabb a bűntől.« Ennek a legszebb példáját megváltó Jézusomnak életében találjuk. Az asszony a kútnál hamarosan felfedezte, hogy Jézus világosabban meglátta az ő legnagyobb gyengeségét mint saját maga.

Jézus így tanított minket imádkozni: »Ne vigy minket a kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól.« Ki vagyunk téve a kísértésnek és Jézus azt akarja, hogy emlékezzünk arra, hogy a kísértő mindig a közelünkben van. Minél inkább törekszünk bűn nélkül élni, annál inkább észrevesszük a kísértést. Minél inkább növekszünk lelki érettségben, annál inkább fedezzük fel további növekedésünk szükségét.

Bűneink tudata alázatosságra vezet. Bűnvállalással, megbánással, hittel, reménységgel és szerető engedelmességgel odahelyezzük magunkat Isten bocsátó szeretete alá.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük, édes Atyánk, azt az .általad adományozott képességünket, hogy különböztetni tudunk a helyes és helytelen között. Tégy késszé arra, hogy mindenkor gyorsan válaszoljunk a keresztyéni lelkiismeret hívásári’., Megváltónk nevében, aki minket minden szükségünkben meg tud segíteni. Ámen.

— Amikor kísértések jönnek, le tudom azokat győzni a Krisztus erejével. —

Roy E. Whitehead (lova)

U