Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-01-01 / 1. szám

SZERDA, FEBRUÁR 23.

Olvassuk: Zsoltár 73:23—28.

»Én veled leszek...« (II. Mózes 3:11.)

Hugóm súlyos opereciójából csaknem felkelhetett már, amikor trombózist kapott. Egy kis alvadt vér került az ereibe, az élő vérbe, s e miatt nemcsak hosszú hetekig mozdulatlan kellett feküdnie, de az élete is kockán forgott. Egy kis alvadt vér, milyen kicsiny dolog, és mégis, ha a szívhez kerül, akkor megöli az embert.

Kicsiny dolgok is lehetnek nagyok azért, mert a kicsiny dolgokon sem tudunk segíteni.

Van rá eset, hogy Isten kimondottan nagy feladatok elé állít. így tett Mózessel is. A nagy dolgok, nagy feladatok idején félelem és rettegés fog el bennünket. Semmi csodálkozni való nincs ezen. Még kis feladatok is megrettentenek bennünket, mennyivel inkább a nagyok. Milyen fontos, hogy ezekeben a pillanatokban meghalljuk Isten biztató szavát. Ne félj... én veled leszek.

Isten előtt nincsen akadály, nincsen lehetetlen dolog. Azért életünk minden körülményeiben biztosan számíthatunk Istennel. A gyermek nem fél a sötétben, ha anyja kezét foghatja. Miért félünk mi, ha Isten jelenlétét megérezzük magunk mellett.

IMÁDKOZZUNK: Félelmek, rettegések közepette, Uram Te vagy a menedékem. Ha kezedet foghatom, nincs sötét, csak örök világosság. Minden feladatban, melyet reám bízol Uram, hadd érezzék ne félelmet, hanem a Te megsegítő kegyelmed erejét. Ámen.

— Nem hagy el Megváltód, sohasem leszesz magadban. —

E.A., Magyarország

56