Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Efézus 2:13—22.

»...amint az Isten arra méltatott minket, hogy ránk hízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt; nem azért, hogy embereknek tessünk, hanem az Istennek.«

(I. Thesszalonika 2:4.)

Amikor azt a szót halljuk, hogy »pap«, akkor nem igen értelmezzük ezt magunkra, s nem gondolunk arra, hogy minket is megillet ez a név. Rendszerint egy magasmellényes férfire gondolunk, akit vasárnaponként palástban látunk a templomban, amikor az istentiszteleti szolgálatot végzi.

Az egyetemes papság elve szerint azonban mindnyájan, akik az egyházhoz tartozunk, papok vagyunk. Bármi a foglalkozásunk vagy a társadalmi helyzetünk, Péter első levelének a szavaival élve »királyi papság« vagyunk, akiknek az a feladatuk, hogy Istent az emberekkel megismertessük és embereket Istenhez vezessünk.

IMÁDKOZZUNK: Mindenható Isten, minden hatalomnak és bölcseségnek forrása, köszönjük Néked végtelen szereteted. Azért könyörgünk, hogy áldj meg bennünket a szolgálat leikével, hogy legyen egész életünk bizonyságtevés a te kegyelmedről. Ámen.

— Keresztyénségünk annyit is jelent, hogy reánk bízatott az evangélium. —

Iiucile Parker (Kentucky)

SZOMBAT, MÁJUS 28.

30