Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ, ÁPRILIS 18.

Olvassuk: 43. Zsoltár.

»Küldd el világosságodat, azok vezessenek engem.« (Zsolt. 43:3.)

A napkelti bölcsek többször is elvesztették szemük elől a csillagot. Odahaza, az ismerős környezetben olyan tiszta, ragyogó, utat mutató volt a fénye. De midőn Jeruzsálembe értek, sugarai meghomályosodtak és a bölcsek tétovázni kezdtek, bizonytalanokká lettek.

Mégis úgy gondolták, nem maradnak a legjobb tanács lehetősége nélkül. Ott voltak az akkori idők hatalmasai, akiknek tudniok kellett útjukról. Azokhoz fordultak tehát. Ezek azonban még csak nem is látták a csillagot. így a szent írások ősi tekintélye irányíthatta csak a napkeleti bölcseket a Messiáshoz. És mily boldogok voltak, midőn megtalálták.

Ez ma is megismétlődő jelenség. Rendezett, ismerős környezetben legtöbben úgy vagyunk, hogy érezzük Isten vezérlő kezét. De már idegen körülmények között, különösen amikor minden zűrzavaros lesz körülöttünk, könnyen elveszíthetjük azt. Akik az ő szívükben bölcsek, állandóan Isten igéjéhez fordulnak tanácsért, mert annak irányítása változatlan és örökkévaló. A bibliai igazságoktól vezéreltetve, az életben megtalálják a helyes utat és boldog az életük.

IMÁDKOZZUNK: Ó Istenünk, jó Atyánk, adj bölcseséget nekünk is, hogy szüntelen Tehozzád forduljunk, aki forrása vagy a változatlan, igaz bölcseségnek. Segíts, hogy a Te Igédből vezettetve éljünk, várva a Teveled való örök közösségre. Ámen.

— Ha tanácsra van szükségem, a bibliához fordulok^? —

Prouty CarroU (Nebraska)

51