Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-03-01 / 2. szám

»...Akinek sebeivel gyógyultatok meg...«

(I. Péter 2:24.)

A hósapkájú Himalája hegylánc tövében réges-régen volt egy kis ország. A történelem viharai már régen elpusztították. Királya bátor, igazságos, becsületes és mindenek felett Istent tisztelő ember volt.

Ez a király egyszer elhatározta, hogy ő bizony kiirtja még a megvesztegetés gyökerét is az országból. Törvénybe iktatta tehát, hogy aki pénzzel akarna valakit megvesztegetni, Vagy lekenyerezni — vagy aki ilyesmit elfogad —az száz ostorcsapást kapjon a hátára.

Hosszú ideig nem történt semmi ilyen vétek. De egyszer csak kirobbant a nagy titok: a király anyja megszegte ezt a törvényt.

Mitévő legyen szegény király? Bezárta magát a palota toronyszobájába, és három napig se nem evett, se nem ivott. Mitévő legyen?

Negyedik nap lejött és berendelte a poroszlókat: »vezessétek elő a vétkest!« Majd odaköttette a legöregebb hársfához. »Poroszló, végezd el a kötelességedet!«

De az ötödik korbács után összeesett az asszony. A király pedig ledobta biborpalástját, azután ingét és odaterdelt. »Poroszló, itt van a hátam, fejezd be a munkádat.« És sajátmaga elszenvedte a felmaradt kilencvenöt csapást.

Jézus is ezt tette! Teérted! És minden bűnös emberért!

IMÁDKOZZUNK: Jézusom, köszönöm, hogy énhelyettem meghaltál, és bűneimet magadra vetetted. Itt van szívem most, Néked adom azt! Ámen.

— Jézus halálával szabadulást szerzett nékem is. —

SZERDA, ÁPRILIS 6.

Olvassuk: I. Péter 2:20—25.

39