Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-03-01 / 2. szám

KEDD, MÁRCIUS 29.

Olvassuk: Róma 11:25—36.

»Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot.« (II. Kor. 5:19.)

Amikor két ember barátságában valami törés következik be, akkor van szükség a megbékélésre. A megbékélés pedig az, amikor az elvesztett harmóniát helyreállítjuk.

A mi barátságunkat és Istennel való kapcsolatunkat a bűn szakította szét. Isten azonban mégsem néz el felettünk, nem is adja fel a reménységet. Nem érezteti velünk azt sem, hogy Őt már nem is érdekli a mi megszakított kapcsolatunk. Ellenkezőleg, segítségünkre jön az Ő szent Fia által. Bűnbocsánattal közelít és mégegyszer lehetővé teszi, hogy a régi meghitt kapcsolat helyreálljon.

Isten Krisztusban bekül meg velünk. Megbocsátja a mi bűneinket, melyekkel oly sokszor megbántottuk Őt, s így teszi lehetővé a közösséget önmaga és mi közöttünk.

Viszont fontos, hogy mi fenntartsuk a megújult kapcsolatot Istennel. Sőt másokat is segítenünk kell ezen az úton. A kibékülés mindig örvendetes. A keresztyén ember örvendező, amikor megtapasztalja a Krisztusban nyert békességet.

IMÁDKOZZUNK: Bocsásd meg Istenem azokat a bűnöket, melyekkel megsértettem Atyai szívedet. Adj készséget, hogy megvalljam bűneimet és bátorságot, hogy én mindig engedelmes lehessek. Óh, hadd éljek újra teljes harmóniában Véled, Krisztus által. Ámen.

— Szent elhatározásom, hogy az Istennel való boldog kapcsolatomat megtartom. —

Noor Menis Abdnl (Egyiptom)

31