Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1965-03-01 / 2. szám
Olvassuk: Jónás 4:6—11; Máté 25:31—40. »Az Ur pedig monda: Én pedig ne szánjam Ninivét?« (Jónás 4:10—11.) Nekünk keresztyéneknek mindig észben kell tartanunk azt, hogy Isten szerető atyai szíve fájdalommal és részvéttel van tele azokkal a gyermekeivel szemben, akik akár testi, akár lelki szempontból hiányt szenvednek. Mint ahogy valamikor Jónás, mi is naponta látunk olyan embereket, akik tudatlanságuk miatt szenvednek és akiket Isten szeretne szabadokká és boldogokká tenni. Ma is sokan vannak olyanok, mint akikért Krisztus szánalomra indult, mikor itt járt ezen a földön. Az egyházi munka nagyon sókoldalú és igen sok örömöt jelent különösen itt, Haiti-ban, ahol az emberek nagy része még primitiv formák között él. Azon kívül, hogy az Igét hűségesen hirdetjük, sok más módon is tudunk szolgálni: szegény családokat segítünk, orvosi segítségben részesítünk embereket, olvasni tanítjuk őket. Tudjuk azt, hogy amennyiben megcselekesszük ezt ezekkel a legkisebbek közül, magával az Úrral cselekesszük meg. IMÁDKOZZUNK: Kegyelmes Atyánk, adj a Te szolgáidnak hűséget, hogy meglássák, mikor és hol tudnának embertársaik lelki és testi szükségein enyhíteni. Add, hogy minél többen elfogadják az Ur Jézus Krisztus által felajánlott üdvözítő tervedet. Ámen. — Isten azokon keresztül tud munkálkodni, akik Krisztushoz hasonlók akarnak lenni. Marco Depestre, Haiti CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 25. 27