Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-03-01 / 2. szám

Olvassuk: II. Korinthus 5:17—21.

»Mert azt, Aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne.«

(II. Korinthus 5:21.)

A legigazabb örömben akkor volt részem, amikor elhatároztam, hogy életemet Krisztusnak adom át. Biztos vagyok benne, hogy minden keresztyén hasonlóképpen érez.

A mai kornak súlyos problémája az, hogy sokan a keresztyének közül is ingadoznak abban, hogy feltétel nélkül adják át életüket Krisztusnak.

Szívesebben követjük a magunk elgondolásait, mint azt az utat, amelyet Ő szabott ki számunkra. De a Szent Lélek felindítja szívünket és tudatossá lesz bűneink és méltatlanságunk.

Minden keresztyénnek szüntelen bűnbánatra van szüksége. Ez emlékeztet arra, hogy belássuk tehetetlenségünket, azt hogy mily nagy szükségünk van Krisztusra. A bűnbánat kitárja szívünket, hogy naponként befogadhassuk az Ur kegyelmét, hogy azt másokra is kiárasszuk.

IMÁDKOZZUNK: Mi Atyánk, megköszönjük Néked azt, hogy szent Fiad által megváltottál bennünket Segíts minket, hogy belássuk a kegyelemre való érdemtelenségünket. Add, hogy olyan munkások lehessünk, akik képesek építeni a Te országodat. Ámen.

— Krisztus szelleme csak akkor munkálkodhat bennünk, ha érezzük tehetetlenségünket. —

Howard M. Jones, Kentucky

SZERDA, MÁRCIUS 10.

12