Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, JANUÁR 3.

Olvassuk: Ap. Csel. 9:10—18.

»Azért mondom néktek: Amit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek és meglészen néktek.« (Márk 11:24.)

Egy leányka, aki sohasem volt még templomban és sohasem vett még részt családi áhítatban, meglátogatta nagyanyját, aki elvitte a templomba. A lelkész imára hívta a gyülekezetét. Mindenki lehajtotta a fejét. A kislány meglepetve nézett maga körül, elcsodálkozott a földre szegezett arcokon és odasúgta a nagyanyjának: »Nagymama, mi az, amit keresnek?«

Mindenki elmosolyodott, aki hallotta a gyermek naiv kérdését, pedig alapjában véve a legkomolyabb kérdés volt az! Mi az, amit keresünk mi, amikor imádkozunk? Erőt, vigasztalást, eligazítást? Nyilvánvalóan ezek is beletartoznak az imáinkba. Az igazi imádság azonban több mint dolgok keresése és kérése.

A keresztyén egyház az év első teljes hetét egyetemes imahétnek szenteli sok helyen. Vajon bekapcsolódsz je ebbe a szent szolgálatba? Vajon hogyan kapcsolódsz bele: csak értelmetlen fejlehajtással vagy igaz könyörgéssel? Vajon kéréseiden túl keresed-e Annak arcát aki éretted lett nem kívánatossá a Kereszten és ma is esengve keresi: »Kit küldjék el és ki megyen el nékünk?« Boldog vagy, ha végzed imádat: »Imhol vagyok én, küldj el engemet!«

IMÁDKOZZUNK: Teremts tiszta szívet bennem, óh Isten: alázatos, szelíd, békességre igyekező, könyörületes, tanítványi szívet, hogy önmagamat megtagadva szolgálhassalak Téged hűségben mindhalálig. Nagy neved dicsőségéért. Ámen.

— Az igazi imádság: Isten akaratának keresése. —

S