Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-01-01 / 1. szám

SZERDA, FEBRUÁR 24.

Olvassuk: Cselekedetek 1:1—8.

»A reménység Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hit által, hogy bővölködjetek a reménységben a Szent Lélek ereje által.

(Római levél 15:13.)

Egy időben -az autóm motorja veszített az erejéből, lassan vette fel a sebességet és csak nagy küszködéssel tudott felkapaszkodni az emelkedőkön. Miután a mechanikus letisztította a gyertyákat, beállította a porlasztót, ezek a bajok eltűntek.

Mi okozta ezt a különbséget? Hiszen az utakat nem építették át! A motorral történt valami: visszanyetre az erejét, a teljesítőképességét.

Ez a kis példa érvényes ránk is. Hányszor imádkozunk, hogy az Ur tegye simává életutunkat! Amikor aztán az imádságra nem jön a várt felelet, akkor elkeseredünk és hitetlenkedünk. Krisztus nem mindig teszi az utat göröngyöktől mentessé, hanem inkább erőt ad, hogy úrrá legyünk a nehézségek felett.

A feltámadott Megváltó nem ígért a tanítványoknak pálmaágakkal telehintett utat. Hagyatékul adta azonlban a sokszor vértanúhaláláig vezető nehéz útra azt, hogy amikor a Szentlélek kitöltetik, vesznek erőt és tanúi lösznek a föld végső határiáig. Ez az erő a legfontosabb krisztusi hagyaték ma is.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, az élet sokszor elviselhetetlenné válik számunkra. Úgy érezzük, hogy összeroppanunk a terhek alatt. Körülményeink, öröklött és felvett hajlamaink mázsás súlya alatt görnyedünk. Ó, adj a Te mindenre elég erődből, amelyet megmutattál a Krisztusban, akinek nevében kérünk. Ámen.

Cecil M. Orr (Kansas)

57