Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, FEBRUÁR 20.

Olvassuk: János 15:16—27.

»Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy teremjetek sok gyümölcsöt; és legyetek nékem tanítványaim.« (János 15:8.)

Az életben nagyon sokszor állunk választás előtt, s valljuk meg, nem a legkönnyebb dolog dönteni, választani valami között. Ugyanakkor igen gyakran mi is kiválasztatunk valamire, amikor megbízatást nyerünk. Azt jelenti ez, hogy sokszor mások több bizalmat helyeznek belénk, mint amennyire mi magunkban megbíznánk.

Mózes tétovázott, mikor az Ur elhívta Őt, hogy népét a szolgaságból kiszabadítsa. Ott Isten maga volt a biztosíték arra, hogy Ő vele lesz és ez képessé tette Mózest, hogy elinduljon a megbízatását végrehajtani. Isten ezzel az elhívással nemcsak Mózest, de minden kor Hozzá hűséges emberét kiválasztja arra, hogy szolgája legyen.

A keresztrefeszítés estéjén Jézus Krisztus ezt mondta a tanítványainak: »Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak 'ki titeket.« Jézus hisz bennünk, még akkor is, ha mi nem bízunk magunkban. Viszont az erőtelenségünik érzése Jézushoz kell, hogy szorosan hozzákapcsoljon, mert bizonnyal Őbenne elnyerjük azt az erőt is, mely az Ő megbízatásának véghezvitelére képesít minket.

IMÁDKOZZUNK: Uram, te elválasztottál engem, hogy szolgád legyek. Elhívtál azért, mert szeretsz. Bár érzem erőtelenségemet erre a roppant feladatra, de tudom azt is, hogy a Krisztusban megerősítesz és ez képessé tesz a Te dicsőséged áldott szolgálatára. Ámen.

— A munkát is Isten választja ki számomra. —

53