Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Zsolt. 119:1—8.

»Boldogok, akiknek útjok feddhetetlen, akik az Ur törvényében járnak.« (Zsolt. 119:1.)

Joghallgató koromban megfigyeltem, milyen pompásak hazám törvényei. Felismertem azt, hogy ha azokat mind betartanák, milyen áldott lenne az ország. Csakhogy nem ez történik. Sokan kutyába sem veszik a törvényt, vagy azért mert nem ismerik, vagy azért mert nem is akarnak annak engedelmeskedni.

így van ez Isten örök törvényével is. Legtöbb ember nem törődik vele, mert egyáltalán nem ismeri, vagy pedig mert nem akar Isten törvényének engedelmeskedni.

Krisztus az ifjúságnak — és nekünk mindnyájunknak — felkínálja az életlehetőséget az Istennek való engedelmességben. Krisztus beülteti szívünkbe Isten törvényének ismeretét, s vágyakozást és erőt ad rá, hogy azt kövessük. így élni Isten iránt való engedelmességben, nem teher, hanem öröm, mivelhogy szeretjük Istent.

IMÁDKOZZUNK: Örökkévaló Atyánk, köszönjük Neked, hogy teremtettél minket s Te állítottál be e világba, melyet a Te isteni törvényed tart fenn. Áldunk Téged, hogy elküldötted a Krisztus Jézust, hogy betöltse törvényedet s beírja azt a mi szívünkbe. Nyisd meg szívünket s népünk szívét akaratoddal szemben. Krisztusért kérünk. Ámen.

— Egy ember sem téveszthet utat, ha nem tér le arról az útról, melyet Krisztusban megtalál. —

Mária Magdaléna Roch (Brazília)

VASÁRNAP, FEBRUÁR 14.

47