Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-01-01 / 1. szám

PÉNTEK, JANUÁR 1.

Olvassuk: Márk 1:14—22.

»És monda nékik: Kövessetek engem és azt mivelem, hogy embereket halásszatok.« (Máté 4:19.)

Krisztusnak e mondása jellemzően rövid, egyenes felhívást tartalmaz, amelyben azonban az örökkévalóság igénye és ígérete visszhangzik.

Sok más hang is hív bennünket ebben a világban és igényli szolgálatunkat. Hiszen annyi baj és annyi szükség van körülöttünk. Igen gyakran saját szívünk kívánságai csalogatnak, 'kísértenek, édesgetnek bennünket, s csak amikor a kívánság megfoganván bűnt szül (Jakab 1:14—15), vesszük észre, hogy idegen hangnak lettünk az áldozatai.

Jézus hívása olyan, mintha egy magas hegy tetejéről néznénk szét: távlatok és átfogó látások vannak benne. Kiviláglik belőle az, hogy életünk és szolgálatunk értelmet csak úgy nyer, ha ŐT követjük. Megértjük belőle azt, hogy ez a világ egy nagy tenger, melyben a tanítvány feladata az em'berhalászás: a halál és feltámadás megtapasztaltatása a mi Urunk Jézus Krisztusban.

Ma újév napján kinek a szavára indulunk? Kit készülünk követni? Csalódás csak akkor nem fog érni bennünket, ha mindent elhagyva követjük Őt, aki az út, az igazság és az élet.

IMÁDKOZZUNK: Hozád jövünk, Mindenható Atyánk, az új esztendőnek ez első napján, hogy kezedbe tegyük le egész életünket. Óvj, vezess, és védj bennünket ebben az esztendőben és életünknek minden napján. Krisztus érdeméért. Ámen.

— 1965-re Krisztus azt parancsolja nekem: Embereket halássz Nekem! —

Gregory H.C. (Virginia)

3