Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-01-01 / 1. szám

Olvassuk: János 14:18—27.

»És Ő elíávozék tőlünk mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék, mondván: Atyám ha akarod távoztasd el tőlem e pohárt: mindezáltal ne az én akaratom, hanem a Tiéd legyen. És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén Öt.« (Lukács 22:41—43.)

Egy fiatal házaspár elveszítette egyetlen fiúgyermekét, akinek operálhatatlan agydaganata volt. Úgy a fiatal pár, mint számos jó barát közel és távol imádkoztak a fiú gyógyulásáért. A szülők hittek, hogy Isten meggyógyíthatja gyermeküket. A halál mégis könyörtelenül bekövetkezett.

A szülők hite erős volt Istenbe, nem tört össze a szívük; el tudták fogadni Isten kezéből a veszteséget. El tudták fogadni: »Legyen meg a Te akaratod!« Hálásak voltak Istennek, jóllehet testi gyógyulás nem volt lehetséges, ázért a lelki gyógyulásért, amit nyertek úgy a fiú, mint ők maguk a megpróbáltatás napjaiban. Isten békességet adott nekik, ami megkönnyebbítette szenvedésük terhét.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, adj békeséget gyermekeidnek, akik betegek vagy megszomorodtak. Érezhessék meg, hogy Te közel vagy. Segítsd meg őket, hogy bizodalmukat Te beléd vessék s Benned erőre és örömre találhassanak. Jézusért kérünk, Ámen.

— Szóla az Ur, mondván: teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled. — (Józsué 1:5.)

CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 4.

Evadne Scott Beebe (Wisconsin)

37