Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-01-01 / 1. szám

Olvassuk: II. Tim. 2:15—26.

. . . Légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban.« (I. Tim. 4:12.)

Ifjúsági énekkarunk felvonulását a legkisebb leánytagja vezette. Midőn az énekkar befejezte szereplését, ez a kislány visszatérve édes anyjához, így szólt: »Amint hátra néztem és láttam, hogy milyen sokan jönnek utánnam, egészen megrémültem.«

Kijelentése gondolkozásra késztetett. Rágondoltam mindazokra az emberekre, akik én utánam jönnek, engem követnek. Némelyek családomnak tagjai, akik az ón irányításomtól függnek, akiknek a sorsa attól az ösvénytől függ, amelyen én vezetem őket. A többiek azok, akikkel életemben összeköttetésbe kerülök és akiknek az elhatározását segítek befolyásolni.

Vajon nincsen-é komoly felelősségünk azok iránt, akik környezetünkben élnek? Isten mindannyiunk kezébe egy gyertyaszálat helyezett, az igazságnak a gyertyáját és az Ő szeretőiének a tüzével gyújtotta meg. Azért adta ezt nekünk, hogy ezzel másokat is a hit ösvényére és a Krisztusban Váló növekedésre vezessünk.

IMÁDKOZZUNK: Engedj arra emlékeznem menynyei édes Atyám, hogy az én példamutatásom befolyásol másokat is. Tedd életemet fáklyafénnyé, amelynek a világosságában mások is megláthassák az igazi, Veled való közösség értelmét. Alázatosan kérlek az én Megváltóm nevében, hallgass meg kegyelmesen. Ámen.

— Az utánnam jövők megnézik, hogy én milyen ösvényt választottam. —

B.K. Cronk (Ontario)

SZERDA, JANUÁR 20.

22