Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Lukács 10:25—37.

»Szeresd az Urat a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből, minden erődből, és teljes elmédből.« (Lukács 10:27.)

Egy cikk megírásának sarkalatos szabálya, hogy mielőtt írni kezdünk, megállapítsuk annak célját. Mint az irodalom tanára rájöttem arra, hogy ez a tananyag legnehezebb pontja: tanulót rávezetni arra, hogy meg tudjuk állapítani írásának célját. Milyen könnyű lesz az írás, mihelyst a diák meghatározta, hogy mit is akar írni és ezt a célt, egy pillanatra sem téveszti el szem elől.

Voltaképpen ugyanígy van mindennel, amit csak csinálunk. A cikkírás, álláskeresés, magának az életnek az élése is és ehhez hasonló dolgok, csak akkor nyernek értelmet, ha célunkat állandóan magunk előtt tartjuk

Hogyha Istent teljes szívünkből, teljes lelkűnkből, minden erőnkből és teljes elménkből szeretjük, tulajdonképpen az Ő isteni célkitűzésiéhez hangoljuk magunkat. De először életünkbe kell engednünk Istent, hogy közösségünk legyen Vele. Ettől kezdve ebben a közösségben újból és újból felfrissíthetjük magunkat.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, segíts, hogy életünket az élet egyetlen magasztos céljára, a Te neved szolgálatára összpontosítsuk: Hogy szeretetünket felajánljuk Neked és cserébe megismerjük a Te szeretetedet. Jézusért és az Ő nevében imádkozunk. Ámen.

— Vajon az-é egyetlen és emésztő gondom, hogy Istennel legyek közösségben? —

Conn. Earl. L. (Indiana)

KEDD, JUNIUS 29.

62