Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-05-01 / 3. szám

VASÁRNAP, JUNIUS 27.

Olvassuk: 8. Zsoltár.

»Jonathán lelke egybeforrt a Dávid leikével és Jonathán úgy szerette őt, mint a saját lelkét.«

(I. Sámuel 18:1.)

Jonathán annyira szerette Dávidot, hogy saját édesatyja csalárdsága ellen is figyelmeztette. Minden tartós emberi barátság odaadást kíván és kész arra, hogy áldozatot hozzon érte.

Istennel való közösségünk azt követeli tőlünk, hogy készek legyünk feladni sok más köteléket. Miután pedig elhatároztuk, hogy mindent Istennek adunk oda, a következő lépés az, hogy kellő időt töltsünk el Ővele.

Ha vannak közöttünk, akik úgy érzik, hogy nincsen közösségük Istennel, azért van, mert még nem szenteltek elég időt arra, hogy Vele igazi kapcsolatok kifejlődjenek.

Lőrinc szerzetes-barát, aki a XVII. században élt, azt mondotta: »Az Istent dicsőítő cselekedetre szánt idő nem különbözik az imádsággal eltöltött időtől.«

Az Istennel való közösség nem olyan, hogy az hol meg van, hol megszakad, mert az minden időkre szól.

IMÁDKOZZUNK: Örökkévaló Urunk, minden Élet Ura, mutasd meg nekünk, hogy csak egyetlen odaadó hűséget érdemes keresni, minden időben és minden helyen. Segíts minket abban, hogy készek legyünk olyan dolgokat is feladni, ha azok a Veled való közösség útjában állanak — amelyek értékeseknek tűnnek a számunkra. Krisztus nevében, aki ezt ia közösséget most és mindörökké lehetővé teszi, Ámen.

— Az Istennel való közösség olyan örömet szerez, amelyet semmiféle más közösségben fel nem lelünk. —

Every Karolina (Arizona)

€0