Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, JANUÁR 16.

Olvassuk: I. Mózes 28:10—16. Zsidó lev. 13:5—8.

»Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled.«

(Zsid. 13:5—8.)

Amikor egy tábori lelkész elbúcsúzott a harctérre induló csapatoktól, mindegyik katonának egy Uj-Testamentumot nyújtott át. Minden egyes biblia címlapjára verset írt.

Hetekkel később egy fiatal sebesült katona, aki a harctérről visszatért a vonal mögötti állomás-helyre, így szólt a lelkészhez: Igen elhagyottan éreztem magam, amikor a harcvonal mentén az őrjáratot végeztem, különösen az éjszakában. De amikor erre az igére emlékeztem, mindig bátorságot, vigaszt és reménységet éreztem.

Igen magányosak lehetünk mindenütt, m(ég nagy világvárosokban is. Különösen magányos a lelkismeret által gyötört lélek a kísértésekkel szemben. Betegség napjai, vagy a bánat ideje is nagy magányosságot jelenthetnek számunkra. Isten azonban mindig biztosít bennünket arról, hogy: »Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled.«

Krisztus velünk van most is és mindig kész arra, hogy megbocsásson nekünk, útmutatást és békét adjon számunkra, ha Hozzá fordulunk.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, Aki szent Fiad a Jézus Krisztus által megerősítetted ígéreteidet, vezess minket a Te útaidon. Segíts, hogy a magányosság perceiben megtaláljuk a segítséget a Szent Lélek által, Aki a mi vigaszunk és vezetőnk. Jézusunk nevében, Ámen.

— Az Ur az én segítségem, azért soha nem kell félnem. —

Allen H. Ferry (Ontario)

18