Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-05-01 / 3. szám

Olvassuk: I. János 2:21—29.

»Amit azért kezdettől fogva hallottatok, az maradjon meg bennetek. Ha bennetek marad... ti is az Atyában és a Fiúban maradtok.« (I. Ján. 2:24.)

Egyik gyönyörű délután szomszédom meghívott: menjek vele halászni. Falevél se rezdült, s ahogy lement a nap, a hold — mint valami gyémántfoglal'atú gyöngy — hintette ezüstös fényét a víz színére.

Szomszédom egy követ dobott a folyóba, mire a hold képe eltűnt. De amint feltekintettem az égboltra, a hold meg a csillagok nem tűntek eL Mind ottmaradtak a maguk helyén.

Krisztus azt akarja, hogy életünk az Ő képét tükrözze. A mi cselekedeteink azonban sokszor eltorzítják e képet. S ilyenkor azt véljük, hogy számunkra nem maradt öröm, sem remény, csak félelem és bizonytalanság.

Ám tekintsünk csak Krisztusra, s észrevesszük, hogy Ő Isten atyai szeretetének legfelségesebb kifejezése még megmaradt. S meg tudja újítani bennünk az Ő képét.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk! Bocsásd meg botlásainkat s hibáinkat, gyöngeségeinket s állhatatlan voltunkat. Erősíts Igéddel minket és Lelkeddel, hogy szolgálhassunk megújult élettel Téged. Kérünk Krisztus érdeméért. Ámen.

— Isten az Ő szeretetében helyreállítja bennünk az Ő képét, ha megbánjuk bűneinket. —

Thomas Martinez (Argentína)

HÉTFŐ, JUNIUS 21.

54