Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Dániel 3:9-18; Zsidókhoz írt levél 11:32-40. »Imé, a mi Istenünk, akit mi szolgálunk, ki tud min­ket szabadítani... De ha nem tenné is, legyen tudtodra, óh király, hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk és az arany állóképét, amelyet felállítattál, nem imádjuk.« (Dániel 3:17,18.) Sidrák, Misák és Abednégo Babilóniában felelős ál­lásokat töltöttek be. Fiatalok, törekvők voltak és Nabu­­kodonozor király barátsága volt számukra az előreha­ladásnak egyetlen útja. De jobban szerették az Istent, mint saját érdeküket. Hogy Istenhez hűségesek marad­janak, nem tudtak mást cselekedni, minthogy ellene áll­janak a király határozatának. így a parancs értelmében e hívő, bátor fiatal embe­reket megkötözték és beledobták az égő kemencébe. Isten nem akadályozta meg ezt, de épségben kihozta őket a tűzből. A hihetetlen életben maradásuk annyira megrendítette a királyt, hogy az ő Istenüket kezdte imádni és magasabb állásokba helyezte őket. IMÁDKOZZUNK: Mi Atyánk, köszönjük Neked a nagy bibliai személyiségeket, akik mindig hűségesek maradtak Hozzád. Add, hogy abban a hitben éljünk, hogy amikor a legnagyobb és legnehezebb feladatok megoldása elé állunk, Te megsegítsz bennünket. Szent Fiad nevében kérünk. Ámen. — Lehet, hogy a legsötétebb óránk lesz a legáldot­­tabb. — Rinker J. Herchiel (Indiana) CSÜTÖRTÖK, JUNIUS 17. 50

Next

/
Thumbnails
Contents