Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-05-01 / 3. szám

Olvassuk: I. Korintus 12:4—13.

»Mely lelkűnknek mintegy bátorságos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpitnál, ahová útnyitóul bement érettünk Jézus, aki örökkévaló főpap lett.«

(Zsid. 6:19,20.)

Jézus Krisztus feltámadása által új viszony állt be az ember és alkotója között. Maga az Isten Fia lett ami főpapunk, elöljárónk. Örömmel mondhatjuk a Zsidókhoz írott levél írójával, »Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmaságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.

Az a kiváltság adatott meg számunkra, hogy Istentől való kapcsolatunk személyes lehet, s hogy az Ő jelenlétét szüntelenül érezhetjük. Ez is azok közé az áldások közé tartozik, amelyet megnyerünk, nem érdemeink miatt, hanem mint Istennek ingyen ajándékát Jézus Krisztus halála és feltámadása által.

»Járuljunk azért bizalommal a kegyelem királyi székéhez«, mint akinek van Szószólójuk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei jó Atyánk, megköszönjük, hogy Eléd járulhatunk, s a Te jelenlétedben gyermekeidnek érezhetjük magunkat. Add nekünk a békességet és örömöt, mely a Te királyi széked előtt van és hogy arról bizonyságot tudjunk tenni mások előtt is. Ámen.

— Magunktól semmit sem tehetünk; a Szent Lélek a keresztyén élet ereje. —

Jóim W. Patrick (Washington)

SZOMBAT, JUNIUS 12.

45