Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Ap. Csel. 5:29—42.

»És mi vagyunk Néki bizonyságai ezen beszédek felől és a Szent Lélek is, kit Isten adott azoknak, akik Néki engednek.« (Ap. Csel. 5:32.)

Tudunk-e lelkesen bizonyságot tenni arról, amit nem ismerünk, vagy amiben nem hiszünk? Krisztusról is csak akkor tudunk hatásosan bizonyságot tenni, ha Őt az első helyre tesszük életünkben. Az Ur Isten is ezt várja el tőlünk és embertársaink is ezt keresik életünkben, ha mi keresztyénnek valljuk magunkat.

Az apostolok is ilyen módon tettek bizonyságot. Tiszta és szent életük hangosan beszélt. E mellett még ajkukkal is hirdették a Krisztust: »A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, kit ti fára függesztve megöltetek.« »Nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által) kellene nékünk megtartatnunk.« Életük és szavaik bizonyságtételének a farizeusok sem tudtak ellenállni, amikor még a Szent Lélek Isten is bizonyságot tett.

Mi is így tegyünk bizonyságot életünkkel, szavainkkal a Szent Lélek erejére támaszkodva.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyám, hálát adok Néked az élet ajándékáért. Vezess, kérlek, hogy megváltó kegyelmedről embertársaimnak is elvihessem a jó hírt. Dicséret és dicsőség a Te szent nevedre szálljon. Szent Fiad nevében kérlek, aki így tanított imádkozni: »Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben ... Ámen.

— Mikor tettem Krisztusról bizonyságot újra? —

HÉTFŐ, MÁJUS 31.

D.D. Richardson (North Carolina)

33