Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-05-01 / 3. szám

»Ti se kérdezzétek, mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne aggodalmaskodjatok... mert mindezeket a világ pogányái kérdezik: A ti Atyátok pedig tudja, hogy ezekre szükségetek van. Csak keressétek az Isten országát, és ezek ráadásul adatnak néktek.« (Lukács 12:29-31.)

Tizenhét év után egészségem miatt az állásomat fel kellett adjam. Olyan munkát kellett keresnem, amely nem követelt sok fizikai erőt, ami maga után vonta azt is, hogy a keresetem kevesebb lett, mint azelőtt. De bíztam a jó Istenben, aki a fenti igéken keresztül megígérte, hogy minden emberi szükségünkre gondja lesz

Mindez 16 évvel ezelőtt történt. És elmondhatom, hogy ez alatt a 16 esztendő alatt semmi szükséget nem láttam. Mindig volt pénzem adakozásra és ajándékokra.

Sokszor indított az Isten arra, hogy valami jótékony célra ajándékozzak. Adtam is, de sohasem aggódtam, hogy vajon a hónap végén, hogyan fogom kifizetni a számláimat. Az Isten valahogy azt is mindig kirendelte és soha senkinek adósa nem maradtam.

IMÁDKOZZUNK: Hálát adok Neked, jó Istenem, minden áldásodért, minden szépségért, amit a természetben és emberi szíveken keresztül nekem is juttattál. Hálát adok minden hívő lélekért, akik mindig győzedelmeskedni tudtak a világ felett, ha nagy harcok árán is. De különösen hálát adok az Ur Jézus Krisztusért, akit azért adtál, hogy valaki hiszen Ó benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ámen.

— Ha az Isten életet adott, akkor kenyeret is ád. —

Chapman Elsie (Manitoba)

HÉTFŐ, MÁJUS 24.

Olvassuk: Lukács 12:22—31.

26