Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-05-01 / 3. szám

HÉTFŐ, MÁJUS 17.

Olvassuk: II. Kor. 9:6—15.

» ... amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg.« (Máté 25:40.)

Évekkel ezelőtt biblia-jelzőket osztogattam egy kórházban. A folyosó mindkét oldalán asszonyok ültek a padokon, várva, hogy rájuk kerüljön a sor a kezelésben, amely ingyenes volt.

Az egyik asszony felém nyújtja munkától kérges kezét és így szólt: »Uram, fogadja ezt el tőlem és használja fel a mi Urunknak a szolgálatára.« Néhány fillért nyújtott felém.

Próbáltam megmagyarázni neki, hogy a biblia-jelző ingyenes, nem kell érte fizetni, de gyorsan rádöbbentem arra, hogy az a néhány fillér felajánlása ennek az aszszonynak a lelke szépségét fejezte ki, a lelkűiét ét, amely örömmel és békességgel volt csordultig tele.

Nem lett volna szép dolog visszautasítani a felajánlott adományt, mivel a szándék az Ur szolgálatára volt irányítva. Kicsiny volt az ajándéka, de sáfárságot fejezett tó vele.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyánk ne engedd, hogy elfeledkezzünk elesett embertársainkról, az éhezőkről, a betegekről, a mezitelenekről, az idegenekről, mégha ellenségeink is. Áldj meg bennünket a Te békességeddel és örömöddel a lélek szépségében, hogy azzal élhessünk itt és most. Segíts bennünket adni abból, amit reánk bíztál. Taníts meg bennünket megbocsátani. Jézus nevében kérünk, hallgass meg kegyelmesen Ámen

—Amint megtartunk, elveszett az, amit másokkal megosztunk, az a miénk marad mindörökké. —

Nicholas Yinger (Maryland)

19