Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1965-05-01 / 3. szám
Olvassuk: Lukács 11:5—13. »Ha bennem maradtok és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek amit csak akartok és meglesz nektek.« (János 15:7.) Férjemnek nagyon korán kell a munkájába indulnia,, így tehát nincs alkalma arra, hogy családjával reggelizzék. Gyermekeinket azonban úgy szoktattuk, hogy minden reggel áhítatot tartanak velem. Egy borús őszi reggelen kissé elaludtunk, s miután a reggelit hamarjában elkészítettem, már csak öt percük maradt a gyermekeknek ahhoz, hogy elérjék az autóbuszt.« »Sajnos ma el kell hagynunk a reggeli áhítatot« — mondottam nekik. Tíz éves kisfiam azonban nem kezdett hozzá enni, hanem így szólott: »Édesanyám, én inkább kevesebbet eszem, csakhogy elmondhassuk a reggeli imánkat. Ki tudja talán ma lesz legnagyobb szükségünk arra, hogy Isten áldása kísérjen.« Fiam szavai igen helyénvalóak voltak. Különösen erre a régi szólásra emlékeztettek: »Az ima nyitja meg számunkra reggel az Isten kegyelmének és áldásainak kincses tárházát, este pedig ugyancsak az ima helyez minket az Ő védő karjaiba és oltalmába.« IMÁDKOZZUNK: Jóságos Istenünk, érezzük azt, hogy Te naponként kitöltőd reánk gazdag áldásaidat, ezért hálás szívvel és alázattal borulunk le ma is előtted. Arra kérünk, erősítsd Hozzád való hűségünket, növeld naponként hitünket, bocsásd meg bűneinket és erőtlenségünket. Veled indulni egy új napra a legnagyobb biztonságot adja az életünknek. Kérünk, áldj meg minket és szeretteinket ma is. Ámen. Walston Mária (Kansas) VASÁRNAP, MÁJUS 9. 11