Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ, ÁPRILIS 26.

Olvassuk: I. János 5:1—13.

»Ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nekünk az Isten és az élet az ő Fiában van.« (I. János 5:11.)

Mi értelme és minő jelentősége van ennek az életnek, ha nem az, hogy előkészítse az emberi lelket arra ami ezt követi.

Az emberiség szüntelenül kérdések özönével áll szemben és feletet keres kérdéseire. Keresi és tudni akarja az igazságot s szinte belefullad annak kutatásába. Jelen korunk is megpróbál mindent, hogy megfejtse a nagy titkot, van-e élet más égitesteken. Talán nincs is messze az idő, mikor erre is megétkezik a felelet.

De minden kérdés felett a legfontosabb: »Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla és az amebemek fia, hogy gondod van rá?« (Zsolt. 8:5.)

Feleletül pedig megkapjuk a választ ugyancsak a szent Igéből: »Isten úgy szerette a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta, valaki hiszen ő benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Ján. 3:16.)

Miként a Megváltó Ur Jézus Krisztus örökké él, akként élnek vele együtt mindazok, akiket Ő megváltott.

IMÁDKOZZUNK: Minden igazságnak tudója, tökéletességnek Istene, köszönjük, hogy megadod azt a boldogságot nekünk, hogy ismerhetünk és imádhatunk Tégedet. Vezess lépésről-lépésre ama örökkévaló város felé, ahol a Te dicsőségedben lakozol. Ha ideig-óráig e földi élet meg is kötöz minket, tölts el azzal a reménynyel, hogy ott soha el nem múló dicsőséged részesei leszünk. Ámen.

— Hogyan vezethetek másokat az élő Krisztushoz? Cselekedeteim és beszédem élő bizonyságával! —

Elisa de Pascoe, Mexico

59