Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-03-01 / 2. szám

Olvassuk: I. Ján. 3:11—16.

»Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiáit.« (I. Ján. 3:14.)

Soha nem fogom elfelejteni azt a derűs nyári éjszakát, mikor a zürichi góthikus ódon templom tömör falainál, a »Mindenki« című színdarabot láttam. Ami örökre emlékezetemben marad, az a mély megindultság a »Mindenki« arcán, midőn a halál váratlanul szólította őt a kapuban, s ő ráeszmélt, hogy élete homdkra épült.

Mikor »Mindenki« ennek a tudatára ébred, szorongó megbánást érez korábbi életén. A hit vezeti el arra az örömre, hogy Isten meg nem érdemelt szeretete révén megtartásra lelhet.

Éljünk úgy, mint azok, kik halálból jöttek életre; a gyűlölet, keserűség és széthúzás valóságából a szeretet, kedvesség és békesség valóságába. Az örökélet megnyilatkozása nem azoké, kik öntelten mondják, hogy »Uram! Uram!« — hanem azoké, kik hitben alávetik magukat a Szentléleknek, hogy cselekedeteikkel az Ő eszközei legyenek.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk! Pirulva valljuk meg bűneinket. Ments meg, kérünk, ujjászülve, Lelked erejével és vezérelj minket. Őrizz meg rendíthetetlenül a Benned vetett bizodalomban, hogy ne fáradjunk bele embertársaink segítésébe. Krisztus szent nevében kérünk. Ámen.

— Aki gyűlölködik, a halálban van; akiben Krisztus Lelke van, az magában hordja az örökéletet. —

Arnold Pfeiffer, Németország

SZOMBAT, ÁPRILIS 24.

57