Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-03-01 / 2. szám

Olvassuk: János 11:19—26.

»Feltámadtatok Krisztussal.« (Kolosse 3:1.)

Jézusnak a halálon vett győzelme örömében tanítványai az Ő természeti valójának hervadhatatlan értelmét ismerték fel. A haláltól való félelem többé nem választhatta el őket Krisztus szerelmétől. Benne megtalálták a biztosítékát a halálon vett diadalnak.

A reménytelenség áldozatai a halálban az élet kialvását látják. Ezért olyan szomorú a gyász. A Mester számára a halál: akárcsak az alvás. Ezért mondta Lázár gyászolóinak: »A mi barátunk, Lázár elaludt.« Akik Krisztusban hisznek, nem halnak meg; örökösei az örökéletnek. Élik és folytatják Benne az ő örökéletüket.

Jézus Krisztus azt mondotta: »Én élők és ti is élni fogtök.« Igiényénök hitelre méltó voltát bebizonyította azzal, mikor Ő maga feltámadt a halálból. Ezt örökségként fogadva el, nekünk nem kell meggyászolni a halált, mert az nem végső szó számunkra, kik Krisztusban megtaláljuk örökéletünk reménysége alapját.

IMÁDKOZZUNK: Hatalmas és örökkévaló Isten! Szívünk hálájával áldozunk Neked, ki Jézusunkban megnyitottad előttünk az ajtót az örökéletre. Légy áldva Fiadért, Megváltónkért. Ámen.

— Jézus Krisztus a mi reménységünk fundamentuma az örökéletre. —

R.D. Masih, India

CSÜTÖRTÖK, ÁPRILIS 22.

55