Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Róma 12:1—13.

».... hit, remény és szeretet, e három: ezek között pedig legnagyobb a szeretet... Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki ajándékokat.« (I. Korint. 13:13, 14:1.)

Múlt nyáron nagy darab építési követ dobtak a szép zöld pázsitunkra. Néhány napig hevert ott, míg aztán elvitték. Alatta a fű kifakult, kúszálttá és csúnyává vált. De a napsugár és a friss levegő nemsokára helyrehozta a gyepet.

Amikor megindulunk azon az úton, hogy életünket Krisztusnak és az ő egyházának szenteljük, úgy tűnik, hogy nagyon sok dolog el akarja fojtani bennünk ezt a törekvést. Olykor nehéznek találjuk azt is, hogy igazán imádkozzunk. A mindennapi élet tennivalói és kérdései olyan takaróvá válnak, amelyek kirekesztik életünkből Istennek erejét és megelevenítő szeretetét.

Mielőtt teljesen oda tudnánk szentelni magunkat Krisztus ügyének és embertársaink szolgálatának, a fojtogató akadályokat ki kell küszöbölni. Ezért állandóan szükségünk van az imádság útján kapható irányításra és erőre.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, annyira töltsd meg lelkünket a te szereteteddel, hogy bennünk ne legyen helye a kétségeknek és félelmeknek, hanem csak a benned való bizalomnak és akaratod iránt való engedelmességnek. Ámen.

— Kérem Istent, hogy töltse meg szívemet keresztyéni szeretettel. —

A.W. Oliver (Oklahoma)

SZOMBAT, JANUÁR 9.

11