Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-03-01 / 2. szám

CSÜTÖRTÖK, ÁPRILIS 15.

Olvassuk: Lukács 22:14—27.

»Én ti közietek olyan vagyok, mint aki szolgál.« (Lukács 22:27.)

Mikor Jézus az Úri Szent Vacsorát szerezte, kérte tanítványait, hogy ez által emlékezzenek rá és valósítság meg a Vele és egymással való közösséget.

Nemsokára a tanítványok azon kezdtek vitatkozni, hogy ki lesz nagyobb a mennyek országában. Jézus türelmesen elmagyarázta nekik, hogy az igazi nagyság a szolgálatban van.

Amikor Jézust követjük, nem tudjuk elkerülni azt, hogy hatást ne gyakoroljunk a nem-keresztyének életére.

Egy burmai buddhista miniszter diákéveit egy keresztyén kollégiumban töltötte. Mély benyomást tett rá a keresztyén tanítók lelki szolgálata. Ennek következtében a fiatalság nevelésének szolgálatára szentelte életét. Nyíltan elismerte, hogy igen nagy hálával tartozik azoknak a keresztyén tanítóknak, akiknek hatására indult el ennek az áldott munkának a végzésére.

Vajon mi milyen keresztyének vagyunk? Olyanok-e, akik mások felett akarunk uralkodni, vagy mint a mi Urunk, aki ... »nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon ...«

IMÁDKOZZUNK: Ó Istenünk! Köszönjük Néked Jézust, aki által meglátjuk, hogy az igazi nagyság útja az emberek között való szeretet-szolgáljatban van. Indíts bennünket arra, hogy mindig kövessük az Ö önfeláldozó útját. Ámen.

— Ha Jézus követői akarunk lenni, akkor szükséges, hogy minden ember felé végezzük a szent szolgálatot. — U Hla Bu, Burma