Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-03-01 / 2. szám

VASÁRNAP, ÁPRILIS 4.

Olvassak: Effézus 2:13—22.

»Az Ur ad erői népének, az Ur megáldja népét békességgel.« (Zsoltárok 29:11.)

A világon a legáhítottabb dolog ma a béke. Békességben élni azonban nem azt jelenti, hogy alkalmanként legyünk békések, ami a természetes jó humorérzékből származik. A béke forrása az egész lényünk kiegyensúlyozott volta, dolgaink rendezettsége és az a szándék, hogy mi jót akarunk tenni mindenékkel.

Az egész emberiség végeredményben egy ágazatból és egy vérből származik és testünk életének is egy szabálya van. Egy földgolyónak vagyunk mind a lakói és egy birodalomnak a polgárai.

Amikor gyűlölöm ember-testvéremet, magamat is gyűlölöm. Amikor megsértem embertársamat, megsértem saját természetemet is. Amikor megtagadom a segítséget attól, aki szükségben van, a saját testemet sanyargatom meg avval.

Ez a világ csak akkor lesz jobb, ha mi mindnyájan összefogunk és segítünk egymásnak. Krisztus azt akarja, hogy mi mindannyian békességben éljünk. Az Ur békessége és áldása csak akkor lesz rajtunk, ha az Ő törvényeit megtartjuk.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, aki a békességnek, szeretetnek és az egyetértésnek szerzője vagy, vezérelj minket, hogy a mai magatartásunkban és cselekedeteinkben az egyetértést mozdítsuk elő. Tarts meg mindannyiónkat a Te békességedben, hogy egymással is békében élhessünk. Ámen.

— Az Isetnnel való békesség az emberekkel való megbékülés záloga. —

Shafi Illés, Nyugat Pakisztán

37