Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Lukács 7:40—50. »(Jézus) monda annak: Megbocsáttallak néked a te bűneid.« (Lukács 7:48.) Egy vasárnapi reggel nagymama meglepődve látta, hogy azok a virágok, amiket ő gondosan előkészített az Ur asztalára, szét vannak szedve, a váza pedig el van törve. Előhívta kis unokáját, aki félelmében elbújt. Lát­ta, hogy megbánta tettét, ezért azt mondta néki: »drá­gám én megbocsátok néked, de máskor ne játszál a vi­rágvázával!« A kislány így felelt: »Köszönöm, nagymamám.« Szíve telve volt örömmel azért, hogy bocsánatot kapott. Hálás szívvel a következő vasárnap ő szedett virágokat az Ur asztalára. Krisztus is az Ő szerető szívével bocsánatot hozott azoknak, akik szomorkodnak bűneik miatt. Jézus nélkül semmi reményünk sem volna a bűnbocsánatra, de O bűneink büntetését elhordozta halálakor. Mikor meg­tört, bűnbánó szívvel, hittel tekintünk Őreá, Ő vérével teljesen megtmos és egészen megbocsájt, »hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.« IMÁDKOZZUNK: Uram, Istenem, szomorú vagyok bűneim miatt, melyekkel szent akaratodat semmibe vet­tem. Ezután Neked tetsző életet akarok élni. Bocsásd meg vétkeimet a Krisztus érdeméért. Segíts, hogy egész életem Neked tetsző háládatos lehessen. Az O nevében kérlek, Ámen. — A hála keresztyén erény, mely Isten kegyelmé­nek és áldásainak felismeréséből ered. — Mariano L. Gines, Füiöp Szigetek SZERDA, MÁRCIUS 31.

Next

/
Thumbnails
Contents