Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 7.

Olvassuk: Márk 1:32—42.

»Hanem vesztek erőt, minekutánna a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim . . .a földnek mind végső határáig.« (Ap. Csel. 1:8.)

Az akkumolátort időnként fel kell tölteni, hogy kifogástalanul működjék, s áramot adjon a rádiónak, a lámpáknak, vagyis erőforrás légyen.

Hasonlóképpen fontos a mi keresztyén életünkben a Szent Lélek. Az imádságon, mint erőforráson keresztül a Szent Lélek megmozgatja a mi életünket. Életünk sohasem lehet és sohasem lesz a jóság, a szeretet s a békesség forrása, ha a mozgató erő bennünk nem a Szent Lélek. Az Ur Jézus földi életében sokszor vonult el az emberektől, hogy a magánosság csendjében annál jobban tudjon Istenihez fordulni és Tőle erőt és lelki hatalmat nyerni. Ha az Isten Fiának szükség volt az elcsendesedésre, hogy lelkileg felfrissüljön, mennyire inkább nekünk bűnös embereknek szükségünk van arra, hogy elcsendesedve, távol az élet zajától odaforduljunk Istenhez, hogy Tőle erőt és lélki megújulást nyerjünk.

Ahogy a tanítványok az első pünkösdkor a Szent Lélek által belső erőt nyertek, hasonló dolog történne velünk is, ha szívünket kitárva engednénk, hogy a Szent Lélek irányítsa a mi életünket.

IMÁDKOZZUNK: Jövel Szent Lélek Ur Isten és töltsd be a mi szívünket azzal az erővel, amelyet annak idején a tanítványoknak is adtál. A mi szegény kiszáradt keresztyén életünket frissítsd fel a Te megújító és megelevenítő erőddel, hogy éltünket oda tudjuk áldozni Néked és így eszközeid lehessünk e világban. Ámen.

— A Szent Lélek legyen a feltöltő erő életemben! — Lockhart O. Olivér (Brit Columbia)

9