Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-03-01 / 2. szám

CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 26.

Olvassuk: Máté 26:36—46.

»Ismét elmené másodszor is, és könyörge, mondván: Atyám, ha el nem mulhatik tőlem a pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a Te akaratod.« (Máté 26:42.)

Egy hideg téli napon betértem egy kis falusi templomba. Imádkozni próbáltam, de nagyon el voltam csüggedve. Borzalmas tragédia történt velem, és fájdalmam leírhatatlan volt. Szenvedésem Gecsemáné kertjében szemeimet az ég felé emeltem és úgy kértem Istent, hogy vegye el az életemet

És Isten valóban elvette az életemet, de nem úgy, ahogy én kértem, hanem más úton használta fel életemet. Az a nagy kereszt, amelyet nekem el kellett hordozni, képessé tett arra, hogy másokon segítsek. Szenvedésemen keresztül jobban megértettem a világ és embertársaim szenvedését.

Mikor Isten Fia imádkozott a Gecsemáné kertjében, akkor sokkal nagyobb szenvedés állt előtte, mint az enyém. Azért imádkozott, hogy múljék el tőle ez a pohár, de teljes hittel azt mondta: »Legyen meg a Te akaratod.« Imádságát Isten meghallgatta, és véghezvitte általa a világ megváltását.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, a Te bölcsességed végtelen, szereteted felmérhetetlen, és hatalmaddal irányítod ezt a világmindenséget. Mivel mindezt tudjuk, kérünk tégy képessé arra, hogy minden körülmények között elmondhassuk: »Legyen meg a Te akaratod.« Csak arra kérünk, hogy a szenvedés közben erősíts bennünket. A Krisztus nevében. Ámen.

— Azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van. —

Chapel E. Lynn (Michigan)

28