Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Ap. Csel. 22:1—16.

«Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket...« (I. Tim. 1:15.)

Tengerparti kicsiny házikómban üldögéltem. Egyszer csak valami koppanást hallottam az ablaknál. Hamar kiszaladtam — és egy kicsi madarat leltem az ablak alatt. Alig pihegett.

Felvettem és leheletemmel melegítettem meg. Kis darabig ott kuksolt remegve markomban. De aztán lassacskán megéledett. A szemei is újra csillogni kezdtek. Kisvártatva megmozgatta szárnyait is. Aztán elrepült.

Elgondolkoztam. Ilyen az emberi lélek is. Magas szárnyalásából lezuhant. Ádámtól kezdve minden ember porban vergődő, reménytelenül lezuhant és elveszett.

Isten pedig kinyújtotta meleg atyai kezét, és az Ur Jézusban magához vonta a szárny aszegett teremtést — engemet és tégedet.

Jézus érdeméért és Ő általa — egyesegyedül Jézusért — lehajolt Isten Teéretted, Testvérem.

így volt a tárzusi Saul esetében is. Porba hullva Jézus lábai előtt, összetörtén feküdt. És megvallotta Néki bűnös voltát. Számyaszegett és elveszett volt. És Krisztus kezében új életre kelt.

Jézus áldó keze reád is vár!

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy Jézusban szabadulást készítettél. Hogy felemelsz bennünket és szent kezeddel megélesztesz. Áldassék ezért szent neved! Jézusunkért, Ámen.

«Feljebb emeljetek, feljebb, a bűn gyászos éjiből!

Ott a helyem Jézus mellett, éltét értem adta föl!»

Stangenberg Gusztáv (Svédország)

PÉNTEK, MÁRCIUS 13.

15