Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-03-01 / 2. szám

SZERDA, MÁRCIUS 11.

Olvassuk: Zsoltárok 103:1—8, János 8dl—36.

«Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.» (János 8:36).

Egyszer egy hétköznapon benéztem a templomunkba. Valami zajt hallottam a templom mélyéből. Közelebb mentem és láttam, hogy egy madár repdes ottan, szárnyaival a falat csapdosva, mert nem talált kiutat.

Egyik ablakhoz mentem és szélesre tártam. Aztán figyeltem. A madár az ablakhoz szállott, egy pillanatig ott lebegett, aztán kirepült a fényes napsütésbe.

így van sok megtévedt, csalódott ember is. Nincsen hatalmuk ahhoz, hogy megszabadítsák önmagukat. Valakinek meg kell mutatni az utat számlikra. Ez a valaki Jézus Krisztus.

Jézus Krisztusban érkezett el Isten kegyelme, amely szabadokká tesz bennünket. Nélküle a bűn börtönébe vagyunk zárva, meg vagyunk kötözve a félelem láncaival, gőg és előítélet tart fogságban. Jézus azonban kitárja börtönünk ajtait, a megbocsátás és Istenbe plántált új élet felé, A hit szárnyain repülünk ki Isten megbocsátó és megváltó szeretetének napfényébe.

IMÁDKOZZUNK: Ó, Urunk ments meg minket mindattól, amely a bűn és önzés világához láncolna bennünket. Szabadíts meg minket a megkötözött lelküségtől. Töltsd be egészen életünket és mutass nekünk új írtakat, amelyeken Téged szolgálhatunk. Krisztus, a a mi Urunk által. Ámen.

— Igaz szabadságot akkor találunk, amikor Isten kegyelme által bocsánatot nyerünk és Krisztusnak engedelmeskedve élünk. —

James R. Webb (Georgia)

13